A Kubo és a varázshúrok egy nemrég megjelent amerikai bábfilm. Tudom, hogy az utolsó szó egy kicsit váratlan, ha azt nézzük, hogy 2016 augusztusában mutatták be, de aggodalomra semmi ok: a mese minősége és látványa egyszerűen elképesztő.
Na de, először inkább a történetről mesélek.
A főszereplő Kubo, az édesanyjával egy barlangban élő kisfiú. Varázsereje segítségével ha a varázs-gitárján játszik, a táskájában levő színes papírok alakokat formálnak, és mozognak, akár az élőlények. Ezzel a módszerrel minden nap történeteket mesél a közeli falu lakóinak, csakhogy több alkalommal is lezárás nélkül maradnak. Hogy miért? Mert Kubo édesanyja megmondta neki, hogy sötétedés előtt minden nap haza kell érjen, különben a nővérei megtalálják, és elviszik tőle.
Egyik este egy véletlen folyamán megidéz egy szellemet a múltjából, aki üldözni kezdi.
Az emiatt menekülni kényszerülő fiú az életre kelt kabalájával (Majom) és egy út közben megismert lénnyel (Bogár) próbálja megkeresni a régen elhunyt édesapja páncélját, sisakját és eltörhetetlen kardját. Abban reménykedik, hogy ezzel a felszereléssel legyőzheti a szellemet, és minden újra békés lesz, azonban ez nehezebb, mint azt gondolná.
A mese alapjában véve hangulatos, a harcjelenetek epikusak, a történet jól kidolgozott, a látvány csodálatos, és meg kell mondjam,
nem egyszer rázott ki a hideg a film nézése közben. Vannak kifejezetten félelmetes jelenetek benne, például *spoiler nélkül mondva*, amikor Kubo beugrik egy olyan tengerbe, amiben hatalmas szemgolyók élnek, belenéznek a lelkedbe, és olyan dolgokat mutatnak neked, amiktől nem bírsz majd feljönni. Mennyire jó már ez az ötlet?
A szinkronhangok nagyon jól vannak megválasztva. Kubo anyja lágyan és magabiztosan beszél, míg nővérei olyan ijesztő hangon szólítják meg a fiút egy jelenetben, hogy minden bőröm libás volt tőle.
Rengeteg munka van ebben a filmben – igen, megnéztem egy majdnem húsz perces videót arról, hogy milyen volt a színfalak mögött -, és tényleg minden tiszteletem a dolgozóknak, akik eszméletlenül precíz munkát végeztek a karakterek és helyszínek
létrehozásával.
Ezt a filmet tényleg mindenkinek ajánlani tudom, kortól függetlenül! 🙂
