Bevezető a társasokhoz

A legtöbb ember számára a társasok és kártyajátékok minden bizonnyal gyerekkorukból ismerősek. Külső szemlélőként a társasozás egy niche (réteg) hobbinak tűnhet, ennek ellenére a különféle geek közösségekben egyre népszerűbb. A társasjátékozás manapság éli reneszánszát, és mivel mindinkább betör a mainstream szférába, ezért szeretném én magam is népszerűsíteni ezt a hobbit. Maga a tárasjáték már a kőkorban is létezett, az első mai értelemben vett modern társasjátékok a huszadik század második felében jelentek meg olyan címek formájában, mint a D&D, Tactics, Settelers of Catan, Magic: The Gathering és még sok más.
Miért jó társasozni?
• A legegyszerűbb válasz az, hogy élvezetesek, a társas olyasmi, mintha analóg videójáték lenne. Nagyon sok olyan érték, ami a videojátékokban is fellelhető megtalálható a társasjátékokban is.

• A társasozás egy közösségi élmény, fejleszti a szociális és kognitív képességeinket, segít ismerősöket szerezni vagy már meglévő kapcsolatokat mélyíteni. Nem véletlenül vannak a partijátékok, egy megfelelő társast nagyon sok eseményen elő lehet venni.

• Az együtt játszás még egyéb kvalitásainkat is tudja fejleszteni, amik praktikusak lehetnek különféle szituációkban. Olyanokra lehet gondolni, mint a kritikus gondolkodás fejlesztése, valamint a reakcióidő csökkentése. Az efféle játékokban számtalanszor kell kockázatot vállalni. Egyaránt fejlesztik a stratégiai készségeinket, a koncentrációt és egyebeket.

Hogyan válasszuk ki a megfelelő társasjátékot?
• Most, hogy tudjuk, miért lehet érdemes társasozni, abban szeretnék segíteni, hogy hogyan válaszunk?
• Először érdemes megnézni, milyen eseményen fogunk játszani. Például egy házibuli, baráti összejövetel, vagy kifejezetten a játszásért való találkozás. Ilyesmikre érdemes figyelni, hogy meddig tart egy meccs, hány játékossal lehet és vagy érdemes játszani maximum (minél bonyolultabb egy játék, annál hosszabb).

Mik azok amiktől rossz lehet egy játék?
• Ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, nem árt ismerni egy két olyan dolgot ami, elronthat egy játékot.
• Szerencsefaktor: Sok játéknál megfigyelhető az a jelenség, mikor túl nagy a szerencsefaktor, ilyen például a Monopoly, a Ki nevet a végén?, vagy a Munchkin. Ezek mind olyan játékok ahol a győzelem szinte csak a szerencsén múlik. Talán az egyik legdemoralizálóbb dolog bármilyen játékban, ha önhibánkon kívül veszítünk (vagy nyerünk).
• Unbalance: Vannak bizonyos társasok ahol nem minden fél indul egyenlő feltételekkel. Jó példa erre a BANG!, a játékban 5 kaszt van, mindnek más a célja. Az egyik a renegát, akinek az a célja, hogy ő legyen az utolsó aki talpon van, ezt viszont kifejezetten nehéz elérni, és aki vele játszik, sokkal nagyobb eséllyel veszít mint a többiek.
• Indokolatlanul bonyolult szabályzat: Sok társas szenved attól, hogy a szabályzata túlságosan bonyolult és nyelvérzékeny. Ez új, de még tapasztaltabb játékosoknál is gondot okoz. Az egyik gond ezzel az, hogy nehéz megjegyezni, és ez ahhoz vezet, hogy a játékkal hibásan játszunk, vagy játszás közben elfelejtünk bizonyos játékmechanikákat, ezzel hátrányba kerülünk.
• Ami még segíthet nekünk a választásban, az a BoardGameGeek oldal.
A BGG egy társasjátékos fórum/adatbázis, sok választásban fontos információt találhatunk kvázi bármelyik társasról például az előbb említetteket, értékeléseket. Az oldal fórum részén kérdezni tudunk a társasokkal kapcsolatban (bár sanszos, hogy már sok éve megválaszolta valaki az oldalon).

Öt játék amivel érdemes kezdeni.
1.Terraforming mars
A Terraforming Mars-ban cégbirodalmakként játszunk, akiket a világkormány bízott meg, hogy terraformálják a Marsot, és kiépítsék az infrastruktúrát. Egy elsőre nehéznek tűnő, de alapjaiban viszonylag egyszerű pontgyűjtő stratégiai játék.
1-5 főig lehet játszani (igen egyedül is lehet játszani) de én azt ajánlom, hogy három fölé ne nagyon menjünk, mivel nagyon durván el tud húzódni (a cikk írása előtti nap egy hat órás meccset játszottam három fővel). Átlagon olyan kettő-három órás egy meccs. Játszás közben sok értékes mechanikát tanulunk meg, amit később is tudunk használni, mint például a drafting. A társas nem igényel angol tudást, (habár néhol nem árt) a játék vizuális jelzések terén nagyon pontos és átlátható.

2.Dixit
A Dixit egy asszociációs játék, ahol kártyákat húzunk és mindenkinél van pár alapból. A kezdő játékos a mesélő mond egy szót, majd lefordítva lerak egy kártyát, ami azt a szót képviseli (a kártyákon epikus grafikák vannak). Ezek után a többiek is választanak egy kártyát, és ugyan úgy lefordítva lerakják, majd ezután megkeverik a kártyákat és felfordítják. A mesélő kivételével mindenki szavaz, hogy melyik az eredeti, és a szavazatok alapján kap majd mindenki pontot. Az nyer, aki elsőnek elér a célba a nyulával.
A játékot négy-hat emberrel lehet játszani, de akkor a legjobb, amikor megvan mind a hat játékos. Nagyon egyszerű és nem igazán kell rá odafigyelni tehát nagyon jó partijáték.

3.Citadels
A Citadels-ben a játékosok minden körben új karaktert választunk, pénzt gyűjtünk és épületeket állítunk fel. A meccs annak a körnek a végén ér véget, amelyben a játékos felállítja a nyolcadik épületét (ekkor van kész a citadellánk). A játékosok ezután összeszámolják a pontjaikat, és a legmagasabb pontszámot elérő játékos nyer.
A játék nagyon egyszerű, kvázi hibrid a komolyabb stratégiák és a partijátékok között. Enyhe angol tudás nem árt, de lehet anélkül is boldogulni. 2-8 játékossal lehet játszani és, kb egy órás egy játékalkalom.

4.Carcassonne
A Carcassonne egy mező rakosgató játék, amelyben a játékosok húznak, majd lehelyeznek egy mezőt. A mező tartalmazhat egy várost, egy utat, egy kolostort, gyepet vagy ezek kombinációját, és a már lejátszott lapok mellé kell helyezni, oly módon, hogy a városok kapcsolódjanak a városokhoz, utak az utakhoz stb. Miután a játékos elhelyezett egy lapkát, a játékos eldöntheti, hogy az egyik figuráját a rajta lévő területek egyikére helyezi: a városra, az útra, a kolostorra vagy a gyepre. Ha ez a terület elkészült, be lehet gyűjteni a pontjainkat, ha volt ott karakterünk.
A játék egyszerű és nem igényel nyelvtudást. Kettő-öt játékossal lehet játszani, egy játék átlagosan olyan negyven perc.

5.Dominion
A Dominion a pakliépítő mechanika egyik alapjátéka. A Dominionban minden játékos egyformán, kicsi kártyacsomaggal indul. A táblázat közepén egy sor más kártya található, amelyeket a résztvevők megvásárolhatnak. A megvásárolható kártyák kiválasztásával, valamint azzal, hogyan játsszák le a kezükben lévő kártyákat a húzás során, a játékosok menet közben felépítik a paklijukat, és a játék végén a leghatékonyabb utat keresik a győzelmi pontokhoz.
A játék elsőre bonyolultnak hat, de valójában nem az. Nagyon sok hasonló játékkal szemben, mint mondjuk a Heartstone, vagy a Magic: The Gathering, nem tartalmaz szerencsét és minden játékos egyenlően jó kártyákkal kezd.
A játékhoz nem árt egy kis angol tudás, de meg lehet lenni nélküle. Egy játék eleinte egy-másfél órát vesz igénybe, de minél tapasztaltabbak a játékosok annál rövidebb lehet egy meccs. Kettő-négy játékossal lehet játszani, de semmilyen esetben ne játszatok háromnál többen, inkább kezdjetek két párhuzamos partit.
Pár tanács mielőtt elkezdtek játszani
• Sajnos a társasjátékok iszonyatosan drágák, és sokszor olyan alacsony számban nyomtatják őket, hogy képtelenség már megszerezni. Itt jön képbe a Tabletop Simulator, ami egy Steam-es játék ahova lelkes rajongók modellezik le a fizikai játékokat ingyen. Nekünk mindössze az alapból nem drága Tabletop Simulator-t kell birtokolnunk, amit alacsony áron be lehet szerezni különféle cd-kulcs oldalakról.
• A Youtube tele van videókkal angol és magyar nyelven, amik segítenek megtanítani a játékot, ezek mellett fent van sok helyen az eredeti szabályzat is.
Akinek ezek alapján felkeltettem az érdeklődését, azoknak nagyon ajánlom hogy, valahogyan kezdjenek bele a közös játszásba. Szólj az ismerőseidnek, osztálytársaidnak, vagy lépj be ilyen tematikájú közösségekbe, és kezdj el játszani.

Készítette: Szabó József László