Kedves végzős diákok!
Életetek egyik nagy szakasza zárul e napon, elérkezett a Ballagás napja. Búcsúzni még nem szeretnék, de engedjétek meg, hogy együtt emlékezzünk meg a gimnáziumi tanulmányoktól kezdődően egészen máig, azaz erről a négy tanévről.
A szöcsketáborral szeretném kezdeni, hiszen ott kezdtetek el ismerkedni egymással és alakítottatok ki barátságokat, és hajtottátok végre együtt a kreatív feladatokat. És ahogyan megkezdtétek a tanulmányaitokat a Szekszárdi I.Béla Gimnáziumban, úgy jöttek a próbatételek is, és egyre jobban kezdtek elmélyülni a baráti kapcsolatok. De ez nem tarthatott soká, ugyanis jött a COVID és az iskola online oktatásra állt át. Én azt gondolom, hogy az igaz barátok sikeresen átvészelték a járványhelyzetet. Természetesen ahogy haladunk előre az időben, úgy jöttek a nehezebb próbatételek, pl.: a kisérettségi (Történelemből, valamint magyar nyelv és Irodalomból). Bizakodom abban, hogy jó eredményt értetek el. A 10. osztály végéhez közeledve, döntenetek kellett arról, hogy 11. és 12. osztályban melyik tantárgyat veszitek fel emelt szintre. Tudom jól, hogy ez nehéz döntés volt, de bizakodom abban, hogy jól választottatok.
Az utolsó 2 év lehetett talán a nehezebb időszak az életetekben, hiszen a próbaérettségi, valamint az érettségi, ami egy meghatározó pont a továbbtanulásban.
Az utolsó tanév válik számotokra igazán fontossá. Miért? – Az érettségi, a továbbtanulás és az egyetemre való bejutás a cél mindenki számára. Tudom, hogy ez az időszak nagyon nehéz, és ezt mindenki érzi. De ahogy csökkent az idő, úgy közeledett az érettségi időszaka. Novemberben volt az az esemény, amit minden évben megrendez a Szekszárdi I.Béla Gimnázium a végzős diákjai számára, a Szalagtűzőt. Ez életetek egyik legfontosabb állomása, hiszem feltűzték azt a szalagot, ami végig kísér titeket az utolsó fél évben.
Eljött a mai nap, amikor is könnyes szemmel, ám de mosolygós arccal búcsúztok el szeretett barátaitoktól, Tanáraitoktól és a Szekszárdi I.Béla Gimnáziumtól. A Gimnáziumot az alsóbb évesek díszítettek fel, hogy egy maradandó emléket hagyjon bennetek, amikor végleg elhagyjátok a gimnázium kapuit.
Azt kívánom nektek, Tisztelt végzős diákok, hogy legyetek sikeresek az életben és szerezzetek minél több emléket, értékes emléket. Nektek ez az iskola nagyon sok mindent adott ti nektek, olyat, amit nem lehet megismételni. Azt kívánom, hogy ezekre az emlékekre majd 5-10 év múlva, majd jó érzéssel emlékezzetek vissza.
Végezetül Szeretném a beszédemet Vándor Judit idézetével zárni. Így hangzik:
- „Egyszerre rezdült szívünk, együtt kacagtunk sírva, a diák évek minden mozzanata tarisznyánkban a vállunkat húzza. Lépteink bizony, még ingatagok, tévedni is sokat fogunk, ám szemünk a távolt pásztázza már, s karunk előre mutat.”
Készítette:
Taksonyi Péter, 10.A
BÉLAP szerkesztő
