A ballagási ünnepség a gimnáziumok régi hagyománya.

Mint tudjuk ballagáskor az iskolánktól és a tanárainktól is elbúcsúzunk, de a ballagásnak ennél több jelentősége van. A ballagás nem csak az iskolától való elbúcsúzást jelenti az elballagók számára, hanem az előtte való életüktől való elbúcsúzást is hiszen egy korszak zárul le ilyenkor és ezután új élet vár rájuk.

A ballagás egyben a gyermekkor végét és a felnőttkor elejét is jelképezi. A ballagás hagyománya viszont sokkal előbb kezdődött, mint hinnénk. Magyarországon 1870-ben kezdődött Selmecbányán. A hagyományt egy akkor erdészeti és bányászati akadémia tanulói az iskolától és tanáraiktól való elbúcsúzásuk gyanánt a „Ballag már a vén diák” című dal énekelték el. Ezután nemsokára az egész ország már így búcsúzott el iskolájától. Az 1920-as évektől pedig már az „Elmegyek, elmegyek” című népdalt is énekelték a diákok majd később a hagyomány része lett, hogy az elballagó diákok szerenádot adnak tanáraiknak a ballagás előtti éjszakán.

A ballagásnak a hagyományokat leszámítva még ennél is több szokása van. Ilyen például, hogy a zászlóvivőt követve a diákok végig vonulnák az iskolán. A ballagók vállukon tarisznyát visznek, amiben pogácsa, só, aprópénz, valamint az iskola fényképe kerül be. A szülők és hozzátartozók pedig ballagási csokrot vagy egyéb ajándékkal gratulálnak a ballagóknak. Az ünnepei műsor alatt a ballagók visszaemlékeznek iskolás éveikre, a tanárok pedig jó tanácsokkal látják el őket. Az ünnepséget követően a szülők a kialakult szokás szerint egy ebédet vagy vacsorát tartanak a végzősnek, és a tágabb családjuknak.

 

Varga Patrícia