Aradi vértanúk emléknapja

Az aradi vértanúk

október 6-án, tizenhárom magyar és egyéb más nemzetiségű, a magyar szabadságért harcoló tábornokot végeztek ki Aradon. Ma erre a napra emlékezünk. 1849. augusztus 13-án a magyar hadtest letette a fegyvert Világosnál, ami a szabadságharc végét jelentette. Görgei szimbolikusan a cári csapatoknak adta meg magát, ezzel is jelezve, hogy a szabadságharcot nem a Habsburg Birodalom verte le.

A véres megtorlás mégis a kegyetlen Haynaura jutott. Kivégeztette az elfogott tizenkét parancsnokot és egy ezredest Aradon, hogy példát statuáljon az európai lázongásoknak.

„A lázadó vezéreket fel fogom köttetni”, a magyarokhoz átállt tiszteket „agyon fogom lövetni”, „gyökerestől irtom ki a gazt, és egész Európának példát fogok statuálni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani.”

Híres utolsó mondataik:

Aulich Lajos:

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot.

Damjanich János:

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Dessewffy Arisztid:

Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Kiss Ernő:

Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük, és a hazáé az életük!

Knézich Károly:

Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok! Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Lahner György:

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!

Lázár Vilmos:

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Leiningen-Westerburg Károly:

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Nagysándor József:

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Poeltenberg Ernő:

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.

Schweidel József:

A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Török Ignác:

Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Vécsey Károly:

Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

A valóság azonban az, hogy feltételezhetően ezek a mondatok és gondolatok sosem hangolták el és később, a 19. század vége körül lettek megfogalmazva, egy ismeretlen szerzőtől. Több szemtanú feljegyzése is úgy szól, hogy a vértanúk némán vonultak a bitófához. Mindenesetre akár költött, akár igaziak, a mondatok mindenképp megrendítőek és szépek.

Mindeközben Budapesten elfogták az első magyar kormány miniszterelnökét, gróf Batthyány Lajost, és őt is kivégezték. Nevét általában egy lapon említjük az aradi vértanúkat, mert kivégzése ugyanazon napon történt.