Búcsúgondolatok

Végzős BéLap-osok elköszönnek

Taksonyi Péter (12/A) gondolatai:

Mindennek van kezdete és vége. Ahogyan ennek is volt kezdete, amikor mi megérkeztünk szeptemberben és most idén elballagunk. Nem lesznek már közös órák, közös játékok, közös zene és közös beszélgetések sem. Fáj ebbe belegondolni, hogy már csak napok vannak hátra és egy korszak ismét lezárul.

Nagyon örülök, hogy ennek a közösségnek a tagja lehettem. Ne feledjétek, hogy a zene mindenre gyógyít. Hiányozni fogtok!

Bakos Fanni (12/B) gondolatai:

Nehéz és rossz belegondolni, hogy egy korszak újból lezárul. Hogy nem fogunk már az A/47-es teremnél beszélgetni, hogy nem fogunk többé tesin együtt tűzharcot játszani, hogy nem lesz több közös utazás. Hogy mindenből eljön az a bizonyos utolsó. Néha persze már úgy érezzük, hogy vége lehetne, ballaghatnánk már. De közben mégis azt érezzük, kár hogy lassan szétszéledünk. Persze a sok utolsót mindig követik, az új élmények követik majd, mégis keserédes ez a búcsú. Egy idézetet szeretnék még megosztani veletek.

,, -Most nincs időm a virágokat nézni – mondta Kicsi Sárkány.

– Annál több okod van rá, hogy megszemléld őket – felelte Nagy
Panda. – Lehet, hogy holnap már nem lesznek itt. “

(James Norbury)

Nagyon örülök, hogy a közösség tagja lehettem. Kívánok minden velem ballagónak és alsóbb éves diáknak, sok sikert és boldogságot az életben!

Varga Patrícia (12/B) gondolatai:

Végzős diákként az ember ráeszmél, hogy ez a 4 év alatt, amit az iskolában töltöttünk, nem csak az osztálytársaink, évfolyamtársaink és barátaink változtak, de mi magunk is. Először amikor 9. osztályban beléptünk az iskola kapuin, sok ismeretlennel kellett szembe néznünk. Véleményem szerint ezek az akadályok tettek minket azzá, akik most vagyunk, valamint tanáraink is, akik segítséget nyújtottak ott ahol tudtak. Személy szerint és ezt még néhány évfolyamtársam nevében elmondhatom, hiányozni fog ez a hely és a sok emlék, ami itt történt. Nem lesznek kora reggeli beszélgetések, aggódás hogy vajon milyen lesz a dolgozat vagy öröm, amikor a napközben egy lyukas órában kicsit megpihenhetünk. Ebben a négy (valakinek öt) évben az iskola falai között sok könny, mosoly, barátság, szerelem, harag majd kibékülés történt. Remélem, a mostani évfolyamok és a következő osztályok, akik utánunk jönnek is hasonlóan fogják megélni ezt a négy évet. Higgyétek el hamarabb el fog telni, mint hinnétek és jobban fog hiányozni, mint arra bármikor gondoltatok volna. De legfőképp azok a barátságok és kötelékek fognak majd hiányozni, amik az iskolán belül kötődtek.