Szalagtűző 2025.

Szalagtűző végzős diákjainknak

Gimnáziumunk hagyományaihoz híven pénteken sor került a 12. osztályos tanulóink számára a Szalagtűző ünnepségére. Ez a fennkölt és szép esemény még nem olyan terhes, mint a ballagás, ami után pár nappal jönnek az érettségi vizsgák. A végzőseink voltak a középpontban, együtt örültünk, hogy sikerrel eljutottak idáig, az évek során lassan érett felnőttekké váltak. És természetesen szép ruhákban bemutathatták táncukat is, emelve a Szalagtűző fényét.

Gratulálunk a végzősöknek eddigi eredményeihez, köszönjük a tanárok munkáját, valamint a szülők támogató segítségét!

A 11. osztályosok nevében Trencsényi Orsolya így búcsúzott:

Kedves Végzős Diáktársaink!

Ma este itt egy szalag fog kerülni a szívetek fölé. Ti már talán átérzitek, hogy mi is ennek az eseménynek a jelentősége, mi még csak sejtjük. A szalag az együtt átélt élmények és az összetartozás jelképe.

Ma este mi, tizenegyedikesek különleges szerepben vagyunk itt veletek. A mi dolgunk segíteni, hogy emlékezetes legyen, ami most történik, de közben már arra gondolunk, hogy hamarosan mi állunk majd a helyeteken. Szüleitekkel, tanáraitokkal együtt mi is büszkén nézünk végig rajtatok, izgulunk, hogy minden a tervek szerint alakuljon.

A szalag a bizonyítéka annak, hogy képesek vagytok leküzdeni az akadályokat, elérni a kitűzött céljaitokat, befejezni, amibe belekezdtetek. Gondoljatok erre, ha esetleg a közeljövő miatt támadna bennetek némi aggodalom!

Még szemtanúi vagyunk a heves és jókedvű beszélgetéseiteknek a zsibongóban, veletek nevetünk a vicceiteken, de mindannyian tudjuk, hogy ez már lassan a vége felé közeleg. Ti továbbléptek, mi még maradunk, de a bélás történetünk nagyobb része közös lesz.

Tudjuk, hogy az eltelt évek alatt nektek sem volt könnyű a dolgotok a dolgozatok, a vizsgák, a döntések sorozata miatt, mi mégis derűsnek, vidámnak látunk benneteket. Olyan mosolygósnak, amilyenek most vagytok.

Kívánjuk, hogy az utatokon merjetek álmodni és legyen türelmetek kivárni, amíg az álmaitok az erőfeszítéseitek eredményeként valóra válnak. Járjátok az elkövetkezendő utakat, azzal a szerencsével, amellyel idáig is eljutottatok!

Az alsóbb évfolyamosok nevében Áprily Lajost idézve kívánok nektek hitet, fényt és erőt minden jövőbeli lépésetekhez.

„Ámulni még, ameddig még lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban; megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyerekkorodban.”

A 12. évfolyamból Dús Lilla az alábbi gondolatokat osztotta meg velünk:

Tisztelt Tanáraink, Vendégeink, Szüleink, kedves Diáktársaim!

Azt a megtisztelő és egyben nehéz feladatot kaptam, hogy mondjak beszédet a szalagtűző ünnepségen végzős évfolyamunk nevében. Bizony ez nem könnyű, hiszen közel 4 izgalmakkal, megpróbáltatásokkal teli év van már a hátunk mögött.

Ma este mindannyian ünneplőbe öltöztünk nemcsak kívül, hanem belül is. A szalag, amit ma osztályfőnökeink feltűztek ránk sokkal több egy apró kék selyemdarabnál. Annak a jele, hogy ide tartozunk, hogy valamit már majdnem végigcsináltunk, hogy valami új felé tartunk.

Nem tudom visszaadni, hogy mennyire sokszínű közösséget alkotunk, mert ha elkezdeném sorolni, hogy ki miért fontos tagja az évfolyamnak, egészen biztos, hogy holnapig itt ülhetnénk. Azok az emlékek, amelyeket közösen átéltünk, éppen azon alapulnak, hogy különbözőek vagyunk. Úgy érzem, ez a színesség teszi lehetővé azt, hogy ennyi élménnyel gazdagodtunk az I. Béla Gimnázium diákjaiként. Voltak köztük nagyon jók, voltak kevésbé kellemesek is; felejthetetlen pillanatok nevetéssel, izzasztó dolgozatkérdésekkel. Mindegyik formált minket. A reggeli, „csak most az egyszer…” késésmentő rohanások, a harc az osztálytermek legjobb pozíciójú padjaiért, sok apró, a bélás hétköznapokhoz tartozó kis mozzanat, amit csak mi értünk és értékelünk igazán.

Szeretném megköszönni tanárainknak a sok ismeretet, amivel igyekeznek tölteni a memóriánkat és a toleranciát, amivel az évfolyamot kezelik. Mindig ott állnak mögöttünk, ha kell kemények, ha kell, türelmesek. Sokszor jobban hisznek bennünk, mint mi saját magunkban. Szeretnénk egyúttal bocsánatot is kérni minden ősz hajszálért és megsínylett idegvégződésért, ami a közös óráink vagy néhány dolgozatunk javításának következménye.

Szeretnék a szüleinknek is köszönetet mondani, akik támogatnak, aggódnak, biztatnak és velünk izgulnak minden egyes számonkérésnél, vizsgánál.

Egymásnak is megköszönhetjük az eddig megélt és még előttünk álló közös napokat, a kirándulásokat, a vicceket, a nyári bulikat és azt a rengeteg élményt és emléket, ami az I. bélás korszakunkhoz kötődik, hiszen végső soron mi vagyunk azok, akik ezt az egészet igazán megéljük, megértjük.

És persze köszönjük, hogy ma felkerülhetett ránk ez a szalag, egy darabka emlék, ami örökre velünk marad.

A szalag jelzi, hogy lassan el kell engednünk ezt a számunkra kedves időszakot; hogy új időszámítás kezdődik. Visszaszámolunk. Innen már mindenkinek nagyobb a felelőssége a saját útjáért. Ki továbbtanul, ki dolgozni kezd, ki még keresgéli önmagát. De bármerre is kanyarodik majd az életünk útja, az I. Béla Gimnázium diákjaként megtett lépések emlékét magunkkal visszük.

A minél több szép emlék reményében Krúdy Gyula jótanácsával zárom szalagtűzős ünnepi gondolataimat:

„Örülj a dalnak, a derűs napoknak, szeresd az élet vidám oldalát!

Ezer szépet ígér a holnap, mosolyogva nézz a jövőbe hát!”

Végül néhány pillanat a Szalagtűzőről:

Gimnáziumunk sikeres zenekara