Iskolánk újságának volt főszerkesztőjével, Rappay Bencével készítettünk interjút.

Rappay Bence két évig volt főszerkesztője a Szekszárdi I. Bélapnak és emellett az – Ő segítségével is létrehozott – I.Béla Sajtóosztály meg nem nevezett sajtófőnöke. Bence az idei tanév elején jelentette be távozását a vezetői pozícióiról. Most interjút adott nekünk. 

Miért mondtál le a posztodról?

Mint az iskolaújság egyik alapítója, mindig a Bélap jövőjét tartottam szem előtt és e döntésem meghozásakor is ez járt a fejemben. Arra is gondoltam, mi lesz azután, hogy elballagok a többi alapítótaggal együtt. Épp ezért mondtam le, hogy az idei évben kicsit háttérbe szoruljak és átadjam helyem a jövő nemzedékének, hogy megtudják, hogyan lehet az iskolaújságnál mélyebben tevékenykedni.

Nem féltél, hogy összeomlik az újság nélküled?

Nem-nem. Tudom, hogy egy jó kis csapatot kovácsoltunk össze lassan két és fél év alatt. Ezalatt a Sajtóosztályt is létrehoztuk, így a médiások is a Bélaposok körébe tartoznak már. Nem félek attól, hogy itt ne lenne valaki, aki összerántaná a csapatot.

Mit jelentett számodra a Bélap?

Erre elég nehéz válaszolni, mert… a Bélap nekem igazából a munkám volt. Mindig is, a család után az első helyet foglalta el, egészen az idei évig mindig a tanulmányok elé került. Itt mindig jó a hangulat, de ha nem akkor azzá tettük. Talán ez az, ami megfogott. 

Kire hagytad az újságot?

Hát, egy kisebb nőuralom alakult ki a szerkesztőségben, ugyanis mind az újság, az online felület és a Sajtóosztály irányítása is hölgyek kezében van. Kicsit félek is, hogy mi lesz itt a jövőben, de bízok bennük és azt gondolom, hogy nagyon jó emberekre kerültek ezek a vezetői címek.

Hiányzik a pozíciód?

Egyáltalán nem. Én úgy érzem, hogy nekem soha nem volt pozícióm. Én egy csapat része voltam, olykor kicsit többet, néha kevesebbet hozzáadva a munkánkhoz. 

Miért nem tudsz elszakadni a Bélaptól?

Nos, az idei évben még azért munkálkodom az újságnál, mivel nagyon sok gyakorlati tapasztalatot kell átadnom az új generációnak. A tizedikeseinknek és kilencedikeseinknek még meg kell mutatni, hogy hogyan működik a Bélap valójában, illetve, hogy mik azok a lehetséges falak, amik állhatnak előttük (vagy mások állíthatják eléjük) és ezeket hogyan rombolhatják le. 

Mit köszönsz a Bélapnak?

Hát, sziát. (*badum tsss*)
Emellett persze két év tömény munkát és mellette rengeteg élményt. Én mindig azt mondom, hogy a Bélap élménnyel “fizet”. Nekem a Bélapos kirándulások mindig megragadtak és szerintem életem végéig nem fogom őket elfelejteni. A kilencedikes évemben egy hetet Olaszországban tölthettem az iskolaújságnak és az Erasmus+ programnak köszönhetően, úgyhogy rengeteg élményt és tapasztalatot köszönhetek a szakkörnek, amiket remélem, hogy hasznosítani fogok a jövőben is.

Interjút készítette: Varga Luca