Az idén megjelent amerikai sorozat ugyan nem tartozik a kedvenceim közé, de mindenképp említésre méltó.
A történet röviden:
Riverdale egy kicsi és nyugodt város az Egyesült Államokban. Minden szép és jó egészen addig, amíg ezt fel nem borítja Jason Blossom rejtélyes halála. Ő és ikertestvére, Cheryl csónakázni mentek, amikor egy váratlan baleset során a fiú a vízbe esett és megfulladt – vagy mégsem? Pár hónap elteltével megtalálták Jason holttestét, egy lövésnyommal a fején.
A nyomozás során több gyanúsított is felmerül, a vége pedig egy nagy adag váratlan fordulat.
A sorozat igen érdekesnek ígérkezett. Már az első pár percben azt gondoltam, hogy ennek nagyon jó a stílusa és nem fogom bírni abbahagyni a nézését. A kezdő epizóddal így is voltam, azonban egyre több olyan jelet kaptam, hogy ez egy séma sztorival megáldott tini dráma.
*HADD ÁBRÁZOLJAM*
A szereplők:
– A helyes fiú, akit mindenki szeret, zenél és sportol: Archie
– Az ártatlan, szőke lány (mindig felcopfozott hajjal): Betty
– Az új lány, aki gazdag és mindenkit lealáz mindenben: Veronica
– A gonosz, beképzelt csaj, akit nem kedvel a diákok többsége: Cheryl
– A fiú, akinek csak egy barátja van és ok nélkül bántják: Jughead
– A random meleg csávó: Kevin
Milyen eredeti.
Ami mondjuk kifejezetten tetszett, az az, hogy a szülőket is belevonták a történetbe és ugyanúgy főszereplők voltak, mint például Archie. Ilyet legutóbb a Pretty Little Liars sorozatban láttam, és már akkor is jó ötletnek tartottam.
A legelső részben megismerjük a szereplőket és megtudjuk, hogy az állítólag balesetben elhunyt Jason gyilkosság áldozata volt.
Na, most ez a valóságban valahogy úgy zajlana le, hogy mindenki kíváncsiskodna, de leginkább a saját dolgával törődne, a rendőrség pedig idővel remélhetőleg megtalálná a tettest. Ehelyett a sorozatban mit kapunk?
Két tini – ismétlem, KÉT TINI – kezd el nyomozni az ügyben, és eredményesebb munkát végez (!), mint a rendőrök. Remélem ez nem csak szerintem gáz.
Ettől eltekintve az egész folyamat érdekes, sok olyan dolgot tudunk meg az elhunyt gyerekkel kapcsolatban, aminél még én is csak néztem. Hisz ez egy sorozat. Ezt nézni szoktuk.
~ Ha el szeretnéd kezdeni, nem ajánlatos ezt a cikket tovább olvasnod, mert spoilerezni fogok ~
A karakterfejlődést nagyon jól megoldották. Mindenki sokat változik, de engem Cheryl nyűgözött le a legjobban. A hisztis, elkényeztetett hercegnőből előjött a lelkileg összetört és családja által elnyomott lány. Amikor az évad vége felé öngyilkos akart lenni, akkor ugrott számomra nagyot a sorozat. A jelenet, ahogy Archie kétségbeesetten üti a befagyott tavat már vérző kezeivel, hogy kihalássza Cherylt a víz alól, tényleg eszméletlen volt.
Mellette nagyon érdekfeszítő változást lehet látni Bettyn. Egész hamar kiderül róla, hogy kissé beteg. Amikor elhitette saját magával, hogy ő Polly, – a nővére – azon gondolkodtam, hogy talán skizofrén, de később nem találtunk erre utaló jelet.
Helyette sokszor olyan pszichopata nézése volt (legtöbbször az anyja felé), hogy idézőjelesen én is megijedtem. Meg persze ott van az a fura „mélyesszük bele a körmeinket a tenyerünkbe” szokása, ami eddig senkinek sem tűnt fel, még a saját párjának sem (?). Ez a rész kicsit átgondolatlan, hisz nekem, ha akárki, akihez közel állok, csinálna ilyet magával, rögtön észrevenném. Persze lehet, én vagyok túl jó barát, nem tudom *meglibbentiahaját*.
Mindegy, ezt az apró bakit félretéve, kíváncsi vagyok, mit hoz számára a második évad.
Az új részek már szép lassan elkezdtek megjelenni, de valószínűleg nem most fogom megnézni, szóval kritikát arról csak később olvashattok. 🙂
