Szentjánosbogarak sírja

A film a második világháború sújtotta Japánban játszódik. A háború vége felé járunk, amikor Japán már-már az utolsókat rúgta, ebből adódóan a légifölénybe került Amerika rendszeresen bombázta a lakosságot. két főhősünk Szeita és a nagyon fiatal Szecuko, akik egy bombázás során elveszítik édesanyjukat, ezt követően kénytelenek a nagynénjükhöz költözni.

A film főként az akkori életről szól, arról, ahogyan próbálnak az emberek napról-napra életben maradni. Főbb narratíva nincs, csupán az amik történnek a két gyerekkel. Érdemes kiemelni a halál koncepciójának ábrázolását, amit az akkori japán társadalom hozzáállásával kölcsönhatásban mutat be. A film során megfigyelhető egy kontraszt, Szeita próbálja megóvni kishúgát a borzalmaktól és főleg a haláltól és az avval való szembesüléstől, erre példa, hogy az anyja halálát is titokban tartja tőle, ezzel szemben a felnőttek főként közömbösek a halállal és a náluk szerencsétlenebbekkel kapcsolatban, ezt talán az első jelenet reprezentálja a legjobban, ahol is a háború után egy vonatállomáson Szeita és még más, árván maradt gyerekek haldokolnak, vagy felszenek holtan a földön. A jelenet során két takarító jár arra, akik bárminemű együttérzés nélkül konstatálják a gyerekek sorsát, ezek után az egyik átkutatja Szeita élettelen testét.
Habár a műben vannak kifejezetten szívszorító jelenetek, azt gondolom, hogy főként inkább nyomasztó mint szomorú. A vidámabb jelenetekben is van valami keserű, érezzük, hogy a boldogság csak ideiglenes.

A filmnek kifejezetten szép animációja van, nagyon jól átadja a világnak a zordságát. „Zene- és hang” ügyileg is jól teljesít, az egyik leghátborzongatóbb jelenet az első bombázás ahol, bármiféle zene nélkül a légcsavaros gépek morgása dominál.

A filmet igazából bárkinek ajánlom, de főleg azoknak, akiknek negatív, sztereotipikus elképzelése van az animékről. Könnyű beleesni abba a tévedésbe, hogy az animék aberrált gyerekmesék és hogy nincs bennük semmi művészi, és noha ez nem egyre igaz akad jó pár ami nem csak animeként de filmként is kiváló, ami komplex témákat érint, jelen esetünkben a halált és a háborút.

Szabó József