Most tél van és csend és hó és halál. (Vörösmarty Mihály: Előszó, részlet)
A Don-kanyar Muhival és Moháccsal együtt a magyar nemzet tragédiájának helyszíne, súlyos és a jövőt meghatározó legnagyobb katonai vereségünk. A 2. magyar hadsereg katonái 1500-2000 km-re voltak otthonuktól, és elvont politikai célokért kellett vállalniuk a nehézségeket. A hadsereg felszerelése közép-európai kis országnak megfelelő volt, de a nagyhatalmak háborújához már minőségben és mennyiségben is kevés, illetve más környezeti feltételekhez készültek.
Jány Gusztáv, a 2. magyar hadsereg parancsnoka
A II. világháború menetében ekkor állt be változás, megkezdte a Szovjetunió a Sztálingrád környéki ellentámadásait, és ez nem csak a 2. magyar hadsereget söpörte el, hanem az olasz 8., a román 3. és 4., de még a jól felszerelt német 6. és 2. hadseregeket, illetve a 4. páncélos hadseregüket is. Tehát a sokkal jobban felszerelt német seregek is elpusztultak.
német rohamlöveg a hóban
A magyar katonáknak mínusz 35 fokban, hiányos felszereléssel és kevés lőszerrel, a túlerejű és technikai fölényben levő szovjet hadsereg ellen kellett helyt állniuk, ami ott és akkor reménytelen volt. A katonák többsége mégis kitartott, a kötelességtudat és a túlélés vágya miatt. Sok esetben a német csapatok a magyarokat hagyták „az utóvédek utóvédjének” szerepére, és súlyos veszteségek árán lelassították az orosz támadásokat, mérsékelték azok sikereit.
visszavonulás
A 2. magyar hadsereg részét képezte a pécsi IV. hadtest, és ezen belül a szekszárdi 12. könnyű hadosztály. A tolnai seregtest állásai a scsucsjei hídfővel szemben helyezkedtek el, és pusztító harcokba kényszerültek. A harcokban baranyai, somogyi és Kecskemét környéki katonák is részt vettek. Nagyapáink, dédapáink közül sokan szenvedtek itt, és áldozták életüket az állam érdekében.
a szovjet csapatok áttörik a védelmet, 1943.01.14. este
A 2. magyar hadsereg hadba vonuláskor 1942. tavaszának végén kb. 207.000 főt számlált, ebből az év végére 30.000 fő került veszteséglistára, nagy részük sebesülten haza térhetett. A kiérkező pótlás feltöltötte a hadsereg létszámát nagyjából, viszont az elhasználódott felszerelést nem pótolták, a katonáknak sokszor 10-15 tölténye volt fejenként. A munkaszolgálatosok helyzete különösen rossz volt, velük még tisztjeik is rosszul bántak. Az 1943. január 12-én meginduló szovjet támadás elsöpörte a 2. magyar hadsereget, minimum 110.000 fő veszteség érte (halott, eltűnt, hadifogoly, sebesült), de gyakorlatilag minden katona szenvedett a hidegtől és éhségtől az ellenséges támadásokon felül. A nehézfegyverzet (lövegek, tankok) szinte 100%-ban elveszett, a hadsereg a katonai terminológia szerint megsemmisült.
magyar páncélosok
MÁVAG Héja magyar vadászrepülő
A 2. magyar hadsereg veresége mérhetetlen szenvedést okozott a katonáknak és hozzátartozóiknak, a jövő pedig az ország pusztulását hozta másfél évvel később. A katonák, amennyire tőlük telt, becsülettel helyt álltak, de a győzelem a technikán múlott. Emlékezzünk áldozatukra, valamint a háború értelmetlenségére.
T-34-76 szovjet harckocsi, a győzelem fegyvere
írta: Biró Péter
Források:
Szabó Péter: Don-kanyar, Zrínyi kiadó, 1994
Szabó Péter-Számvéber Norbert: A keleti hadszíntér és Magyarország 1941-43, Puedlo kiadó
Bonhardt Attila-Sárhidai Gyula-Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete, Zrínyi kiadó
