Pákozdi csata

 

1848. szeptember 29-én zajlott szabadságharcunk első nagy ütközete. A csata helyszíne a Velencei-tótól északra, a Székesfehérvár-Buda felé vezető út mentén volt. A Pákozd-Sukoró-Pátka háromszögben a laposabb területet itt váltja fel a Velencei-hegység meredekebb terepszakasza, ezt használták ki a magyar védők. A csata nem volt túlzottan véres, mégis fontos szakasza az 1848-49-es eseményeknek. És szabadságharcunk első nagy győzelme.

A márciusi forradalom után a Habsburg udvar Josip Jellacicot (magyarosan Jellasics) nevezte ki horvát bánná. Ő feltétlen udvarhű volt, és ellátták titkos parancsokkal, hogy megbuktassa a magyar kormányt. Összeszedte a horvát, szerb és szlovén haderőt, és megindult Buda ellen kb. 38000 katonával és 79 ágyúval. Szeptember 11-én átkelt a Dráván, a császár nevében.

Vele szemben a magyarok nem vették fel a harcot, mert felesküdtek a magyar alkotmányra, de a császárra is. Ezért gyakorlatilag császári csapatok harcoltak volna a császáriak ellen. Ezt sok tiszt nem vállalta, a sereg visszahúzódott Székesfehérvár felé. A béketárgyalási kísérletek azonban kudarcot vallottak. A hónap végére a magyar védelmi vonalat 20000 katona és 42 ágyú alkotta Jellasics előtt. A fővezér Móga János lett.

Jellasics, horvát bán, császári főparancsnok

hadműveletek 1848.09.11-10.30.

Móga János altábornagy, a magyar honvédek főparancsnoka

 

Szeptember 29-én Jellasics főereje 35000 fővel és 36 ágyúval kísérelte meg a magaslatokon álló kisebb magyar haderő áttörését. Pákozd környékén Mógának 14000 katona állt rendelkezésre 24 löveggel. A horvátok reggel 6 órakor 8000 fővel indították az első rohamot a bal szárnyukon. Pátkáról visszaszorították a nemzetőröket, de ezt követően két további rohamuk sikertelen volt, majd az átkarolási kísérletüket egy huszár alakulat szintén megállította. Délben Jellasics a 20000 fős fő erejét is rohamra küldte a centrumba, de ez a támadás is összeomlott a magyarok tüzében. Közelharcra alig került sor. Délután 3-ra beszüntették a horvátok a támadást, bár az ágyúk alkonyatig lőtték egymást. Jellasics fegyverszünetet kért estére, ezzel a magyarok gyakorlatilag győztek. Móga is visszavonta a csapatait, és 3 napos fegyverszünetben állapodtak meg a horvátokkal. A csatában kb. 100-200 magyar, és 200-400 horvát esett el.

a csata, 1848.09.29.

Jellasics a csapatait másnap kivonta a harctérről, és Bécs felé kivonult az országból. Még a kisegítő hadtestét is sorsára hagyta. Ezt a horvát alakulatot (9000 fő, 12 ágyú) október 7-én Ozoránál kerítette be a bonyhádi Perczel Mór ezredes és Görgei Artúr őrnagy seregei, és kényszerítették megadásra. A magyar főerők Jellasicsot egészen a Lajtáig üldözték, de ott megálltak. Nem álltak készen a császári székhely, Bécs megtámadására. Ott viszont október 6-án kitört a második forradalom.

Perczel Mór, ezredes (később tábornok), Bonyhádról

 

A pákozdi csata nem tartozott a szabadságharc nagy csatái közé veszteségek szempontjából, de az első nagy győzelem volt. Erkölcsileg erősítette a forradalmi ellenállást, és javította a honvédek morálját is. A XX. század második felében szeptember 29-e volt fegyveres erők, később a honvédelem napja (ez ma május 21. Buda várának visszavétele).

A kortársak közül a csatáról így vélekedett “valaki”:

Petőfi Sándor: A vén zászlótartó (részlet)

 

Biró Péter, történelem tanár, BéLap főszerkesztő