Ma beköszöntött a tél. Ezzel a szép versel szeretnék mindenkinek boldog Mikulást kívánni!

 

Babits Mihály: Emlékezés gyermeteg telekre

Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák,
deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagu éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.

 

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbujtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarogtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok visszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.

 

Később, kisvárosi zsúrokon,
mikor összejött a sok rokon,
lányokat kellett hazakísérni
s én hallgattam az egész úton.
De másnap, mint röpülő-cipős
Merkúr, versre lengtem a csípős
ködben a magányos jégen – mit ma
nemcsak lábam, de szívem se győz.

 

Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mint egy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult…
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a mult.

 

 

Így a vers után szeretném megemlíteni a cipősdoboz akciót, melyről már biztosan hallottatok. Szeretnék buzdítani mindenkit, hogy vegyen részt ebben a kezdeményezésben (ha megteheti). Akár csoportokban, akár egyedül is készíthettek ilyen dobozokat, amikkel segíthettek a rászoruló gyerekeknek szebbé tenni az ünnepeket. Köszönjük!

 

Bakos Fanni, 11.B