A D-nap

1944. 06.06-án történt a világtörténelem legnagyobb és legfontosabb partraszálló hadművelete. A normandiai invázió a világtörténelem egy döntő eseménye, mely befolyásolta a II. világháború eseményeit, elhozta utolsó szakaszát Európában. Németország számára a sikeres angol-amerikai partraszállás a kétfrontos háborút jelentette, Nyugat-Európa számára pedig a német megszállás végét.

A teheráni konferencián 1943. végén “a három nagy”, Churchill brit miniszterelnök, Roosewelt, az USA elnöke, és Sztálin szovjet diktátor megegyeztek a nyugat-európai 1944-es partraszállásban. Erre az USA és a britek nagyon is készültek. És várták őket a francia ellenállók is.

Sztálin, Roosewelt és Churchill, Teherán, 1943.

Hitler is készült a védekezésre, kiadta parancsba az “Atlanti fal” erődrendszer kiépítését. 1944. tavaszának végén csak részlegesen volt még kész. És a német haderő a keleti front veszteségei, valamint a folyamatos bombázások miatt már nem volt ereje teljében. Ekkora még az “Atlanti csata”, a tengeralattjáró-háború is kudarcot vallott. A védelem parancsnokai két kiváló tábornok, Rundstedt és Rommel voltak.

Erwin Rommel tábornok, a “sivatagi róka”

Június 1-én éjszaka a BBC leadta Paul Verlaine: Őszi chanson versének első két sorát, ami üzenet volt a francia ellenállásnak: közeledik a partraszállás. A második két sor azt jelentette, hogy 48 órán belül indul az invázió. Ez a vers lett a hadtörténelem legfontosabb irodalmi alkotása. Az üzeneteket azonban a németek is vették. A partraszállás tényleges helyét viszont nem tudták, leginkább Calais körül várták, keletebbre. A Normandiában állomásozó német 7. hadsereg kb. 50.000 katonája viszonylag nyugodtan töltötte a nyár első napjait, ők sem itt várták az inváziót.

ŐSZI CHANSON

Paul Verlaine

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,

S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

Tóth Árpád fordítása (eredeti francia nyelven 4 soros)

Június 4-én Rommel tábornok Németországba utazott, mert viharos idő volt várható három napig. A nyugati szövetségesek ekkor már felkészültek a támadásra. Végül június 5-én Eisenhower főparancsnok elrendelte a támadást, este 10 óra után elhangzott a vers második két sora is. Megindult az inváziós sereg.

Montgomery tábornok, brit

de Gaulle tábornok, francia

A támadás első hulláma 3 légideszant hadosztály volt: az amerikai 82. és 101. , és a brit 6. hadosztály kb. 1200 szállító repülővel, és 24.000 ejtőernyőssel. Őket bombázó repülők is támogatták. Június 6-án éjfél után 30 perccel értek a kontinens fölé. Ők a tervezett hídfőállások szárnyait biztosították keletről és nyugatról. Kezdetét vette “a leghosszabb nap”. Az éjszaka a szövetséges és a német oldalon is kaotikus volt. A káoszt fokozták a francia ellenállók, akik elvágták a telefonkábeleket, és a BBC hamis rádióüzenetei is.

A tengeren ez alatt közeledett a hatalmas flotta: 6 csatahajó, 23 cirkáló, 104 romboló, 152 kisebb hadihajó, és 277 aknaszedő biztosította a közel 5000 db partraszálló járművet, amik 132.000 katonát szállítottak. Hajnali 5 óra előtt megkezdődött az invázió az 5 partszakaszon: Omaha és Utah (amerikai), Sword és Gold (angol), Juno (kanadai). 5 gyalogos hadosztály és 1 páncélos dandár indult rohamra. A hadihajók ágyúzását, és a repülők bombázását követően fél 7 körül elérték a partot a szövetséges katonák.

A legnehezebb helyzet az Omaha parton alakult ki. Az első és a második hullám is véres veszteséget szenvedett, és megrekedt a parton. Végül kisebb hadihajók 1 km-ről ágyúzták a partot egy órán át, és ez hozta meg az áttörést 10 óra után. Az amerikaiak 3000 katonát veszítettek csak itt. Ez volt a legvéresebb partszakasz.

A teljes szövetséges veszteség a D-napon kb. 10.000 fő, ebből kb. 4.000 halott. A németek 6-8000 embert veszíthettek, ebből 4.000 halott és fogoly.

a partraszállás napja, és az első hét

hadműveletek Normandiában június végéig, a hídfő kiterjesztése

A német vezetés nem állt a helyzet magaslatán, nem voltak tisztában az eseményekkel. Rommel sem volt éppen elérhető, és ráadásul Hitler szeszélyeinek is ki volt minden szolgáltatva. Csak ő hozhatott döntést a tartalékok bevetéséről, de kezdetben elterelő támadásnak hitte a partraszállást, és elvesztegettek 12 értékes órát. A francia ellenállás és a szövetséges repülők is rombolták ekkor az utakat, hidakat, alagutakat, üzemanyagraktárakat, így a közlekedés is lassúvá vált. A német légierő 10 bevetést tudott teljesíteni a parton, és 4 gyorsnaszád avatkozott be a harcokba. Ezzel szemben 5000 szövetséges hajó állt, és 20.000 repülőbevetés történt. A szövetségesek fölénye elsöprő volt.

A német ellentámadás elkésett, a szövetségesek megvetették lábukat a parton. Egy héttel később már egyesítették a hídfőket, három héttel később pedig kiterjesztették a hídfőt, és megoldották a stabil utánpótlást. A légi és tengeri fölényük hatalmas volt. A németek később a legjobb SS hadosztályaikat is bevetették, de már ez sem tudott segíteni rajtuk. A szövetségesek augusztusban kitörtek a hídfőből, és Párizst is elfoglalták. A német hadsereg a nyugati fronton is nagy hátránnyal harcolt a teljes vereségig.