1956. Forradalom és szabadságharc

Október 23.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc, vagy az 1956-os népfelkelés Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma, és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt.

Előzmények:

1948 és 1953 között az úgynevezett sztálinista terror volt jellemző, az ÁVO és az abból önállósított ÁVH szabadon tombolt, amely tönkretette a hétköznapi emberek életét, mindennapjait. Viszont Sztálin elhunyt 1953-ban, így ezután Rákosi Mátyás is lemondani kényszerült tisztségéről, a helyét Nagy Imre vette át. Nagy Imre változtatásai és politikai tettei javították Magyarország helyzetét, először is felszámolta a munkatáborokat, utána megszüntette az ÁVH-t, mérsékelte a parasztságot sújtó terheket. Létrehozta a Hazafias Néppártot azzal a céllal, hogy legyen szabad a véleményalkotás. Visszahozta a rég betiltott Petőfi Kör-t, ami a továbbiakban nagy társadalmi befolyásra tett szert. Viszont sajnos ezek a jobb idők nem tartottak sokáig, mivel Rákosi hívei visszatértek 1955-ben, és újra sztálinista módon kormányoztak.

az egyetemi ifjúság követelése

A forradalom kitörése, október 23

Az október 23-i napon az első események Debrecenben történtek: reggel debreceni diákok több ezres tömege gyűlt össze az egyetem előtt. A diákok énekelve és verseket kántálva mentek a belvárosi pártszékházhoz, hogy követeléseiket kinyomtassák. Budapesten az MDP vezetése betiltotta az ottani tüntetést, de délután kettő órakor mégis engedélyezték. Három órakor a Bem-szobornál állva Veres Péter, a Magyar Írók Szövetségének elnöke felolvasta a szervezet kiáltványát a tömegnek, a diákok pedig a tizenhat pontot. Ezután a diákok megkoszorúzták a szobrot, ekkor már körülbelül 50.000-en voltak. Itt született meg a lyukas zászló, miután valaki kivágta belőle a Rákosi-címert. Ezután 9 órakor a Parlament ablakából beszédet mondott Nagy Imre, „Elvtársak!” megszólítással. Ez nagyon nem tetszett az embereknek, így csalódottan és haragosan elindultak haza. Fél tíz körül ledöntötték a Sztálin-szobrot, a zsarnokság jelképét.

Sztálin-szobor, 1956-os LEGO, speciális kiadás

Másnap hajnalban október 24-én a honvédelmi miniszter kérésére bevonultak a szovjetek Budapestre. A forradalmárok barikádokat építettek, így készültek fel az utcai harcokra. Az egyetemisták a tankokra Molotov-koktélokat dobáltak, eközben a nép által követelt kormányfő-váltást is végrehajtották: a kormány ülésén Hegedüs Andrást leváltották, és később Nagy Imrét nevezték ki miniszterelnöknek.

Délben Nagy Imre rádióbeszédet mondott.

Nagy Imre

„A békésen tüntető magyar ifjúsághoz csatlakozva ellenséges elemek félrevezettek sok jóhiszemű dolgozót, a népi demokrácia, a néphatalom ellen fordultak.” – fogalmazta, a felkelőket a harcok beszüntetésére szólította fel, és ígéretet tett az 1954-ben félbeszakadt politikai reformok folytatására.

Azóta is azokra az emberekre emlékezünk, akik fel mertek szólalni a kommunista kormány ellen. És nem féltek kimondani, amit gondolnak, és harcolni a szovjetek ellen, akik sokkal több katonával és fegyverrel rendelkeztek.