Karácsony: a szeretet ünnepe

 

Mindannyiunkban él a gyerekkori karácsonyok emléke. Lehunyt szemmel még mindig látjuk: az ajándékokra való várakozás, a tündöklő fenyőfa díszítése, a család együttléte. Ezt a képet őrizzük, és adjuk tovább gyermekeinknek. A karácsony csodás érzését, illatát és ízét. A fenyő, a fahéj és a mandarin illata. A nagymama bejglije, a mézeskalács, a sült gesztenye és a karácsonyi vásár forralt borának íze. Egy időszak, mikor szívünk megnyugvást talál, megtelik szeretettel. Ezekben a napokban különös figyelmet fordíthatunk a szeretteinkre, családunkra, azokra, akik a legközelebb állnak szívünkhöz.

Ilyenkor szokásunkban áll ajándékokkal kedveskedni egymásnak, hogy így is kimutathassuk törődésünket. Valami szép, valami hasznos, valami igazán figyelmes és személyre szóló. Viszont itt sem az ajándék mérete, vagy ára a lényeg, hanem a szándék, ami mögötte áll. Egy kézzel írott sorral, vagy a legapróbb kedvességgel is őszinte mosolyokat csalhatunk bárki arcára, ha szívből adjuk azt.

Ezek a gesztusok és szokások viszont üresek az apropó nélkül. Bizony, az ünnep eredete a jól ismert betlehemi történet, amit bár már mindenki hallott, de üzenete épp oly fontos, mint kétezer éve volt. Szeretünk, ajándékozunk és megbocsátunk, hogy megemlékezzünk arról, hogy Isten is így tett velünk szemben. “Mert Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Emlékezzünk hát erre is, miközben egybegyűlünk szeretteinkkel, vagy körbe üljük a karácsonyfát.

 

Áldott, békés karácsonyt mindenkinek!

 

gyűjtésünk a rászorulóknak

gimnáziumi ünnepségünk néhány pillanata

 

készítette: Zsinkó Milán, 10.A