A holokauszt és hatása Magyarországra nézve
Holokaust (görög eredetű szó) jelentése: égő áldozat. Más néven a zsidók ellen elkövetett genocídium (népirtás), amit a Náci Németország és élen vezetője, Adolf Hitler és számos főbb vezető pl.: Hermann Göring, Heinrich Himmler, Reinhard Heydrich tervelt ki és felügyelt. Ez a pusztítás egész Európát, vagy inkább az egész világot megrázta, és örök sebeket hagyott.
Antiszemitizmus, avagy a zsidókkal szembeni előítélet rendkívül negatív hatású volt, kezdetben szigorú megszorításokat vezettek be ellenük, amit maga Hitler vezetett be 1933-tól hatalomra kerülésével. Később például megkülönböztető sárga csillag hordására kötelezték őket, mint egy alacsonyabb rendű fajt. A vezetőség őket okolta számos dologért, mint például Németország vereségéért az I. világháborúban. Így a fajelmélet főként őket sújtotta.
A zsidókat kényszermunka elvégzésére kötelezték, és nagyon nehéz körülmények között napi több mint 10 órában keményen dolgoztatták őket, kevés élelem és folyamatos diszkrimináció mellett. Még szörnyűbb döntést jelentett 1942-ben az úgynevezett „Endlösung der Judenfrage” (Végső megoldás). Ez volt a holokauszt utolsó időszaka, 1941-től 1945-ig, és itt vesztette életét a legtöbb zsidó, kb. 6 millió ember. 2 „bevált” módszer volt, a tömeges agyonlövetés (halálbrigádok), vagy pedig az elgázosítás. Utóbbit a koncentrációs vagy haláltáborokban végezték, eleinte csak a munkára képteleneket és gyengélkedőket küldték ide, majd a háború vége felé már szinte mindenkit kérdés nélkül beparancsoltak „fürdés” gyanánt a gázkamrába.
A holokauszt Magyarországot sem kímélte. Habár csak a háború vége felé történt meg, Horthy Miklós vezetése, illetve a német megszállás alatt. Horthy ugyan elfogadta a zsidótörvényeket, de a teljes deportálást és tömeges népirtást elítélte, és hitleri nyomásra sem hajtotta sokáig végre. 2001. óta április 16-án tartják a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapját, ekkor indult meg hazánkban a népirtás végrehajtása 1944-ben.
Az első magyar tragédia 1941. aug. 27-29 történt, amikor is az ukrajnai Kamenyec-Podolszkij mellett nagyjából 23 ezer embert végeztek ki, közöttük mintegy 10–12 ezer hontalan és Magyarországról kitoloncolt zsidót. A magyarországi zsidóságra további megszorítások vártak 1944. március 19-én, mikor a nácik megszállták Magyarországot.
1944. április 28-án hatályba lépett végül a gettósításról szóló rendelet, ennek értelmében az egy területen lévő zsidókat összegyűjtötték, majd egy nagyváros határában lévő gettóba vagy gyűjtőtáborba szállították őket. Gettókat hoztak létre például Munkácson, Kassán, Beregszászon vagy Nyíregyházán. A folyamat lényege a zsidóság teljes elkülönítése volt a többi lakostól. A „kiválasztás” a hajnali órákban történt, 14 napi élelem és maximum egy 50 kg-os csomag elvitele volt megengedve. A tömeges deportálás 1944. május 15-én kezdődött. Pár hónap leforgása alatt mintegy 437 ezer vidéki zsidót hurcoltak el. Auschwitzba napi 4 vonatszerelvény indult.
A Budapesti zsidóság elhurcolását Horthy Miklós kormányzó ugyan július 6-án leállította, később Szálasi Ferenc, a Nyilaskeresztes Párt vezetője újra engedélyezte. Később még 50 ezer budapesti munkaszolgálatos zsidónak kellett „halálmenetben” Németország felé venni az irányt. A fővárosban maradt zsidóságot gettókba zárták, majd a nyilas fegyveresek végeztek velük. Végül a gettók és a koncentrációs táborok túlélői az 1945-ös év elején menekültek meg a szovjet és szövetséges csapatok előrenyomulásával.
Összességben a nagyjából 700 ezer zsidóból alig 200 ezer élte túl a holokausztot. A vidéki zsidóság döntő többsége életét veszítette, míg Budapesten kb. 100 ezer fő maradt, ők a szerencsésebbek közé tartoztak.
Zárásnak nem szabad elfelejtenünk, hogy a népirtás áldozatai között a magyarországi cigányságot is figyelembe kell venni, kb. 50-70 ezer fő eshetett áldozatul, akik koncentrációs táborokban, vagy akár a Dunában lelték halálukat. (cigány holokauszt, a porajmos, augusztus 2.)
Dwight D. Eisenhower tábornok (USA):
“Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.”
Radnóti Miklós: ERŐLTETETT MENET
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, –
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944. szeptember 15.
készítette: Varga István, 11.C
