Boszorkányok
Mielőtt még megszállnák a képernyőinket és a boltok polcait a mikulássapkás manók, azelőtt a Halloween-é a főszerep, ezzel együtt pedig a boszorkányoké. Találkozhatunk velük ablakokon matrica formában, kertekben dekorációként, vagy akár bizonyos boltok parkolóiban is jóslatokat, kívánságokat osztogatva. De vajon honnan ered a történetük és mi jellemző rájuk?

A boszorkánysággal szorosan összemosódtak a középkori boszorkányperek és máglyaégetések. Az időszakban elterjedt volt az erősen vallásos nézet, amelyben a boszorkány fogalma eggyé vált a Sátán cinkosával. Aki szövetségre lépett az ördöggel, az boszorkánnyá vagy boszorkánymesterré vált, amely egyénnek a rossz energiáját csak tűz általi hallállal lehetett elűzni. Ez a tévképzet rengeteg ember tragédiáját okozta, csupán azért, mert nem illettek bele az akkori társadalmi normákba, furcsa testi jegyeik voltak, vagy pedig túl sok tudást birtokoltak. Az anyajegyek például azt jelezték, hogy az ember egy démont táplált azon a részen keresztül a testéből.
Magyarországon Könyves Kálmánnak köszönhetően szinte nem is volt ilyen fajta eljárás, mivel a boszorkányok egy fajtájával, a strigákkal kapcsolatban ilyen törvényt adatott ki: ,,Strigák felől pedig, mivel nincsenek, vizsgálódás se legyen.” Azonban a ritka alkalmak közül, amikor mi is máglyát gyújtottunk, különösen kiemelendő az 1728-as Szegedi boszorkányégetés, ahol 12 ember lelte a halálát.
A technikai fejlődéssel és a vallásoktól való eltávolodással az ilyesfajta vádak és ítéletek is szépen lassan eltűntek a mindennapjainkból, és a legtöbb helyen mára már tiltják a boszorkány pereket. Egyedül már csak Szaúd-Arábiában van olyan törvény, ami szerint a boszorkányság halállal büntethető vétek.

Az eredeti boszorkányság a középkori megítélésével szemben nem volt összekötve a gonosszal. A civilizációk kezdetétől léteztek ilyesfajta megítélésű emberek, sokáig pedig tisztelet övezte a nevüket. Mágiájukra inkább a természetközeliség és a szellemvilággal fenn álló szoros kapcsolat volt a jellemző. Jól ismerték a különböző gyógy- és mérgező növényeket, ezek által pedig jártasak voltak a gyógyításban, javasasszonyok, gyógyítók voltak. Manapság az újpogány Wicca az egyik legnagyobb boszorkány vallás, amely nem intézményes, de a legfőbb törvénye, hogy ameddig nem ártasz, addig tégy azt, amit akarsz. A látható és a láthatatlan természet tiszteletén alapul, ragaszkodik a régmúlt termékenység kultuszhoz, a természethez, a békéhez és a mágiához. Tanai más vallásokkal ellenben nem tekintik az embert eredendően bűnösnek, a természettel való azonosulást és az életet tiszteletét szeretné megtanítani a híveinek.

A seprű mint boszorkány szimbólum 1451-ben jelent meg, a későbbiekben pedig ez a háztartási eszköz sztereotipizálva hozzá nőt a banyákhoz, mivel a takarítást és a házimunkákat a női nemmel fűzték össze. További jelkép a fekete macska, amely éjszakai állat, így hozzákötötték az éjszaka munkálkodó boszorkákhoz, fekete színe pedig csak olaj volt a tűzre. A varangyok és békák bizonyos csoportjai a mérgük miatt kerültek kapcsolatba velük, mivel a népi gyógyászatban rendszeresen felhasználták őket. A növényeket ezentúl felhasználhatják még égetéses mágiára is. A varjak és hollók végül pedig a balszerencse és a halál hírnökeiként lettek megbélyegezve, ezzel hozzákapcsolva a boszorkánysághoz.

A különböző koholt vádak a tudással rendelkező emberek ellen legnagyobb valószínűséggel a hatalomféltéshez voltak köthetőek, ám a mai világban fontos, hogy ne megbélyegzéssel álljunk az olyan egyének felé, akik a környezet adottságait igyekeznek természethűen kihasználni, hiszen ők az általuk érzékelt és tapasztalt világgal szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni és együtt élni, ami a mai világban valamilyen szinten minden ember életében fontos szerepet játszhat.

készítette: Keresztes Boglárka, 12.A osztály




