Harc a Fülöp-szigetekért

 

1942-ben a japán császárság megszállta a Fülöp-szigeteket, de a szövetségesek 1944 augusztusában úgy döntöttek, hogy megpróbálják elfoglalni a szigeteket, ezzel könnyen támadhatóvá válna maga Japán.

A szövetségeseknek két eltérő tervük volt a hadművelethez:

1., A Fülöp-szigeteket elvágni mindenféle külső támogatástól, és túlhaladva egészen Tajvanig kell támadni, ezzel elvágni Japán és Délkelet-Ázsia kereskedelmét, ami rákényszerítené a japán császárt a megadáshoz.

2., Douglas MacArtur tábornok javaslata az volt, hogy a Fülöp-szigeteket túl kockázatos lenne megkerülni, ráadásul a szigeteken nagy számban sorakoztak japán vadászgépek, amik nagy veszélyt jelentettek. Tehát mindenképpen meg kell támadni a szigeteket.

Nimitz admirális, az USA főparancsnoka a Csendes-óceánon

 

MacArtur tábornoknak személyes ügye volt ez a hadművelet, hiszen 1942-ben a parancsnoksága alatt volt a Fülöp-szigetek, amit a japánok elfoglaltak, és ezért is akart visszavágni a tábornok a japánoknak.

Nimitz tengernagy és MacArtur tábornok között vita alakult ki a haditervek miatt, amit maga Roosevelt elnök segített eldönteni, hogy kinek a terve valósuljon meg. Végül Nimitz tengernagy beadta a derekát, támogatta MacArtur tervét.

1944 júniusában az USA megszállta az Északi-Mariana-szigeteket, ahonnan már az amerikaiak B-29-es bombázókat tudtak küldeni a japán anyaországra.

B-29 nehéz bombázó

 

1944 októberében a második világháború történetének leghatalmasabb flottái haladtak a Fülöp-szigetek, a Leyte-öböl felé. Csak a Halsey tengernagy vezette 3. flottához 12 csatahajó, 32 repülőgép-hordozó, 23 cirkáló, 100 romboló, és a hajókon szállított mintegy 1400 repülőgép tartozott. A 3. flottát támogató 7. flottát Kinkaid tengernagy vezette; hat csatahajót, hat kísérő-hordozót, 8 cirkálót és 21 rombolót irányított. Azt a 430 szállító és partra szállító egységet fedezte, amely Krueger tábornok 6. hadseregét szállította (174 000 fő).

Essex-osztályú repülőgép-hordozó, USA

 

A japán haditengerészet három harci csoportot állított szembe velük. Kurita tengernagyé 5 csatahajóval, közöttük két óriással, a Yamatóval és a Musashival, ezenkívül 12 cirkálóval és 15 rombolóval rendelkezett. Nisimura tengernagy 2 csatahajót, 1 cirkálót, 4 rombolót irányított, Ozawa tengernagy parancsnoksága alá pedig 2 hibrid csatahajó (repülőgép-hordozó csatahajó), 4 repülőgép-hordozó, 3 cirkáló és 8 romboló tartozott. A szigetek szárazföldi védelmét Jamashita tábornok 14. hadseregének kellett ellátnia.

a csata lefolyása

 

1944 október 23-án megkezdődött a II. világháború legnagyobb tengeri csatája, amiben 216 amerikai hadihajó 68 japán hadihajóval állt szemben, de a japánok bíztak a két elit hajójukban, amihez fogható csak nekik volt a háború alatt, ez a Yamató és Musashi.

Mindkettő hajó nagy tűzerővel bírt, és a fedélzeti ágyúik is modernebbek és nagyobbak voltak, mint a szövetségeseké.

a japán szuper-csatahajó

 

Már az első napokban az amerikai gyalogság partra szállt a Leyte-öbölben heves csata közben, ugyanis a japánoknak az volt a terve, hogy a szövetséges főerőket észak felé csalják pár repülő hordozóval, addig a partra szállókat a jól felfegyverzett japán rombolók és cirkálók lőhették volna, de a partraszállást segítő szövetséges hajók önfeláldozó módon menekülésre kényszerítették a japánokat.

A tengeri csata utolsó napjára a japánoknak már nem volt elég bevethető hadihajójuk, ezért a kamikaze taktikát választották, amivel lassítani próbálták a szövetséges erők előrenyomulását, de már ez sem segített rajtuk, hiszen megszűnt nekik a teljes haditengerészetük, és légi erejük nagy része is megsemmisült.

F6f Hellcat, USA

A6M Zero, Japán

 

A Fülöp-szigetekre MacArtur tábornok nagy örömmel tért vissza, hiszen megfogadta, amikor evakuálniuk kellett, hogy egyszer még vissza fog térni, és így is lett.

tisztek partra szállása

 

Veszteségekből nem volt hiány egyik oldalról sem, az amerikaiak 1 könnyű hordozót, 2 kísérő hordozót, 2 rombolót és egy kísérő rombolót veszítettek.

A japánoknak már jóval több veszteségük volt, 4 repülőgép-hordozót, 3 csatahajót, 10 cirkálót és 9 rombolót süllyesztett el az ellenség.

 

A II. világháború után Toyoda japán altengernagy így nyilatkozott kihallgatóinak visszaemlékezve a csatára: „Tudtuk, hogyha elveszítjük a Fülöp- szigeteket, hiába marad meg a flotta és tér vissza Japánba, nem lett volna üzemanyaga további hadműveletekhez. Ha nem tér vissza Japánba, hanem déli vizeken marad, ott sem tudtuk volna üzemanyaggal sem ellátni, sem lőszerrel. Így hiába éli túl a flotta a csatát a Fülöp-szigeteknél, utána úgysem tudtunk volna a hajókkal mit kezdeni.”

 

Szerkesztette: Lévai Rafael 11.C osztályos tanuló