Aradi vértanúk

Az 1849. október 6-án kivégzett honvéd főtisztek és minden mártír emlékére

1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnök kivégzését. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg.

A világosi fegyverletétel és annak következményei :

1849. augusztus 13-án a magyar hadsereg letette a fegyvert nem az osztrákok, hanem az orosz csapatok előtt Csigérszőllős közelében. A fegyverletétel részleteit Görgey Artúr és Rüdiger tábornok (az oroszok képviseletében) egyeztették.

Ez sértette az osztrákokat, mert így nem ők kapták meg a magyar hadsereg feletti nyílt győzelem elismerését. Ehelyett az a kép alakult ki, hogy a magyarok csak az orosz túlerővel szemben nem tudtak tovább harcolni.

Az orosz fővezér, Paszkevics, később kegyelmet javasolt Ferenc József császárnak, de ezt nem fogadták el. Az osztrák minisztertanács döntése alapján Haynau táborszernagy kapta a feladatot, hogy kiválassza a „legvétkesebbeket” a magyar tisztek közül.

Bár az oroszok ígéretet tettek arra, hogy nem adják ki a magyar hadifoglyokat, végül mégis átadták őket az osztrákoknak. Ez vezetett az aradi vértanúk kivégzéséhez, ahol a tiszteket nem a katonákat megillető sortűzzel, hanem kötél általi halállal végezték ki – megalázóbb módon, bosszúból.

Felix zu Schwarzenberg miniszterelnök utasítására, Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, majd halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar hőst.

Az aradi vértanúk ítélete és kivégzése:

Az aradi tábornokok hadbírósági eljárását Karl Ernst törzshadbíró vezette, de az ítéleteket Julius Jacob von Haynau, Magyarország teljhatalmú kormányzója hagyta jóvá. Bár minden tábornokot eredetileg kötél általi halálra ítéltek, Haynau négyüknek külön kegyelmet adott, így ők lövés általi kivégzést kaptak:

Kiss Ernő – mert nem harcolt közvetlenül császári csapatok ellen,
Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos – mert a császáriak előtt tették le a fegyvert,
Schweidel József – mert főként adminisztratív szerepe volt, és osztrák hadifoglyokkal emberségesen bánt.

A kivégzéseket – köztük gróf Batthyány Lajos pesti kivégzését – szándékosan október 6-ára időzítették, hogy így „üzenjenek” az 1848-as bécsi forradalom leverésének és Latour hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Ez a nap a szabadságharc vérbefojtásának jelképes gyásznapja lett.

A tizenhárom aradi vértanú:

Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos