Kedves Diákság!

Kivételesen most nem valami eseményről, vagy iskolai hírről szeretnénk tájékoztatni benneteket, hanem hozzátok szólunk most személyesen! Állíthatom, mindannyian tudjuk milyen érzés, ha zaklatás áldozatai leszünk, főleg mióta az iskola padjait koptatjuk.

Nem kell messzire menni és a tettlegességre gondolni, elég, ha az osztály előtti feleléskor elrontottál egy szót, vagy óráról késve úgy estél be az ajtón és aztán hetekig hallgattad még mennyire szerencsétlen vagy és nem szóltál, de rosszul érintett, esetleg be sem mentél a suliba, ha úgy esett a dolog.

Talán nem is szóltál senkinek sem, talán a mai napig csendben tűrőd a gúnyos megjegyzéseket, amik azóta egyre csúnyábbak és egyre bántóbbak. Ez és semmi más oka nincs annak, hogy most ezt olvasod, mert mi is voltunk a cipődben, mi is ugyan úgy átéltük ezeket és mikor azt láttuk, hogy egyre több társunk érintett ebben úgy döntöttünk megpróbálunk segítő kezet nyújtani.

Ezáltal a közel jövőben szeretnénk lehetőséget adni számotokra, hogy valakihez fordulhassatok, valaki meghallgasson titeket, és ami a legfontosabb segítséget nyújthasson nektek.

Mert segítséget kérni lehet nehéz, de sosem szégyen!

Kiss Vivien