Luca-nap szokásai

 

Luca napot minden évben december 13-án szoktuk ünnepelni. Ez a nap a karácsonyi ünnepkör egy fontos napja. Szent András ünnepéhez legközelebb eső vasárnaptól Jézus születésének napjáig, december 25-ig tartó advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyi előkészület ideje. Ezért a Luca naphoz is több ünnepváró szokás kapcsolódik. A Gergely-naptár bevezetése előtt ez a nap volt az év legrövidebb napja, ezért sok hagyomány is kötődik hozzá, ilyen például a lucaszék készítése.

 

Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században élt Szicíliában. A gazdag keresztény lány szüzességi fogadalmat tett Jézusnak, vagyonát szétosztotta a szegényeknek, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihez. A legenda úgy tartja, amikor a bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, őrei meg sem tudták mozdítani, amikor pedig máglyára vetették, a lángok kialudtak ezért karddal döfték át a torkát. Az 5. századtól tisztelt vértanúja a szüzeknek, a vakoknak, a szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és a menyasszonyok védőszentje.

 

A naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik. Ilyen volt az úgynevezett „dolog tiltó” nap a nők számára, ugyanis ilyenkor mindenhol boszorkányok rejtőznek. Luca nap estéjén és éjszakáján megengedett volt a tréfálkozás, de még a lopás is. Az udvari kútból vizet csentek, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, ezt a fiatal fiúk vagy a szomszédba vitték, vagy a ház tetejére rakták. Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, és ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Fiatal fiúk és lányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, “kotyoltak”, ezzel elvarázsolták a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek.

 

Varga Patrícia, 11.B