Búcsú a végzősöktől

 

Kedves végzős diákok!

 

Egy olyan megállóhoz érkeztetek, amely minden ember életében eljön, egy olyan megállóhoz, amire büszkék lehettek, hogy elértétek. És mindezt hogyan?

• Hadd tegyek kitérőt, és engedjétek meg, hogy röviden összefoglaljam az elmúlt 4-5 év munkáját.

 

A tanulmányaitok megkezdése előtt várt rátok egy Szöcsketábor, ahol megismerhettétek egymást, hogy kik vagytok, mi iránt érdeklődtök, miért választottátok ezt az intézményt. A tanévkezdést követően, de még a Szöcsketáborban alakultak ki barátságok, nőtt meg az ismeretségi körötök, és itt alakulhattak ki szerelmi szálak is. Ahogy teltek a hónapok, úgy váltatok igazi Bélás diákokká. Ahogy közeledett az érettségi, úgy közeledett a felnőtté válás. Jött a Szalagtűző, ahol feltűzték azt a szalagot, ami végigkísér benneteket a hátralévő fél évben.

 

És elérkeztünk arra a megállóra, ahol beszédem elején utalást tettem, a Ballagás napjára. A Ballagás egyszeri, és megismételhetetlen, és felejthetetlen esemény. Hogy mire, illetve kire lehettek büszkék?

• Első körben arra, hogy idáig eljutottatok, bármi is történt az elmúlt év alatt. Büszkék lehettek tanáraitokra, hogy ahol, amiben tudtak segítettek nektek. Valamint a szüleitekre, barátaitokra, ismerőseitekre, akik mindenben támogattak, és segítettek nektek abban, hogy idáig eljussatok. Valamint önmagatokra, hiszen Bélás diákként jutottatok le idáig, ahol most vagytok.

 

Oracvecz Nóra idézetével szeretnék tőletek búcsúzni, és kívánok nektek a közeljövőben nagyon sok sikert, kitartást.

 

„Tudd, hogy mi tesz boldoggá, és tarts ki mellette mindenáron – akkor is, ha mások támadnak érte, ha egyedül maradsz, ha senki sem támogat. Igen, nehéz lesz. Támadni fognak, magadra is maradhatsz. De tudod, az az élet, amit megedzenek, nagy dolgokra képes. Az, amelyik mindent kibír, a nehéz leckéket is megoldja, mert tudja, képes rá.”

 

Taksonyi Péter, BéLap Hírszerkesztő, 11.A osztály