November 19-én nyílt meg Nemes András tanár úr fotókiállítása. A megnyitót délután a 8. órában tartották meg. Beszédet mondott Kovács Zoltán tanár úr, a fényképezés művészetéről, zenéltek Nemes tanár úr tanítványai, majd a már fotós oldaláról is megismerhető művész úr is szólt pár szót. A megnyitó végén kaptuk el tanár urat egy gyors interjúra.

Bélap: Jó napot Tanár úr! Gratulálunk a kiállításához. Akkor el is kezdenénk. Először a zenekarról kérdezzük. Mit terveznek erre az évre a zenekarral? 

I. Béla Zeneműhely

Tanár úr: Erre az évre? Most egyenlőre voltak az eddigi fellépéseink, hát, különböző felkérések voltak: városi ünnepségeken, pályaválasztási tájékoztatón képviseltük iskolánkat, és ezen kívül sok minden a nyakunkon van: például közeledik a Cinegemadár népdalverseny – ahol ugye egy új oldalról, a népzenei, tehát a tambura zenekari oldalról fognak bemutatkozni a fiúk, aztán utána közvetlen jön a Béla-napi kulturális bemutató, majd aztán a karácsony. Hát most ezek így a nagyobb dobások, egyenlőre ezekre koncentrálunk. Hogy mit, az maradjon meglepetés.

Lett új tagja a zenekarnak, a 9. évfolyamról, vagy maradt a régi banda? 
A kilencedik évfolyamról, most a Szép Evelin, a 9AJKP-ból Ő csatlakozott énekesként, Ő vele dolgozunk együtt most. A többiek Ők már tavaly is voltak, muzsikáltak, de tényleg várom a kilencedikesek közül az érdeklődőket.

Hát a zenekarról, egyenlőre ennyit. Mi inspirálta a kiállítást? 
Hát igazából… Ha valaki alkot valamit, akkor egy idő után jelentkezik benne, hogy akkor ezt másoknak is meg kellene mutatni. Na most itt inkább a odamennék vissza, hogy a fotózást mi inspirálta, az elkezdését, de az igazából a főiskolás koromra vezethető vissza. És itt különböző természetfotós tárlatok, diavetítések, a természet szeretete, ennek a megmutatása inspirálta. Aztán más témákban, például néprajzi témákban kedvenc fotósom Korniss Péter, ugye az Ő munkái is inspiráltak, aztán  fotós ismerősök. És így kezdődött az egész.
Egyébként azt hozzá teszem, hogy hivatalos keretek között nem tanultam sehol a fotózást, csak magamtól  tanultam, viszont fontos, hogy tanultam.

És Tanár úr, van még valamilyen hobbija a fotózáson kívül? A zenélés?
A zenélés az már életforma, a fotózás már hobbi, annak ellenére, hogy már jelentek meg újságokba képeim. 

Fotó: Nemes András

Tehát a főiskolán kezdődött az egész, amikor összejöttek a támogatásokból, ösztöndíjjakból így egyszerre kaptam meg több havit, és akkor tudtam venni egy tükörreflexes fényképezőgépet, az még egy filmes gép volt, egy Praktica  márkájú, ami már akkor egy retro gép volt, viszont egy gyönyörű rajzolatú Zeiss optikával. És akkor úgy nekiálltam. Persze akkor még filmre ment, ugye nem tudtad azonnal visszanézni a dolgot, nem tudtad azonnal levonni a következtetéseket, viszont nekem mindent meg kellett tanulnom annál a gépnél. Tehát az semmit nem csinált meg magától, ennek egyébként ugye: nekem tudnom kellett, hogy mi az , hogy záridő, mi az, hogy rekesznyílás, mit okoz a rekesznyílás szűkítése/tágítása, mit okos a záridő csökkentése/növelése, stb. És egyébként ennek most is hasznát veszem. A gép az megcsinálja magától is, de akkor nem ilyen lesz. Én a mai napig manuál beállításon használom az Olümposomat is. Mert én olyan képeket akarok csinálni, nem olyanokat, amilyeneket a gép. És aztán a jött rengeteg tanulás, könyvekből, fotós ismerősöket faggatva, aztán most internetről, cikkekről, szóval minden. Amúgy ezt is holtig tanulja az ember.