Mi inspirálja Önt a felkészítésben?
Legalább nyolc éve járunk a versenyre, és minden diákunk már a hazautazáskor tervezi, hogy jövőre milyen pályaművet készítsen, úgy gondolom ez elég inspiráció. Az, hogy Szekszárd és I. Béla, nálunk már fogalom.

Milyen sikereket értek el az évek folyamán?
A nyolc év alatt vegyesen vittünk haza díjakat. Első, második, negyedik; stb.

Mit vár a jövőtől?
Remélem, tudok még hozni diákokat, sajnos idén csak grafikával neveztünk, mivel megszűnt az iskolánkban az informatika szak, de úgy gondolom, az, hogy ide eljutottunk, ismét löketet ad a diákjainknak.

Volt valamilyen emlékezetes esemény a nyolc év folyamán?

Fotó: Rappay Bence, BÉLAP

Mindig jó látni az ismerős diákokat, tanárokat, de idén az volt a meglepetés, hogy Badics Alexet a zsűriben láthatom, hiszen én még emlékszem a 16 éves Alexra, aki hozta a Stickman Warfare nevű programját, és mi biztattuk, hogy ebből még lesz valami, aztán most itt ül a zsűriben.
Meg Győző bácsi jelensége, ami mindig megfog, megfogott.

Volt városnézésen tegnap este?

Nem voltam, de minden alkalommal legalább fél órát nézelődök, és idén is vettem egy mézeskalácsot emlékül a versenyzőimnek, amire rá van írva, hogy Szekszárd.

Mi a különleges a Neumann-versenyben?

Nekem az nagyon tetszik, hogy a dökösök szervezik, hogy gyakorlatilag tanárt alig látunk a háttérben, tehát folyamatosan velük tárgyalunk, ők segítenek bennünket. Egy utolsó emlékem van még: amikor még volt egy dökös, akit Neumann Henriettának hívtak, és az volt vicces, mikor Neumann-versenyre jöttünk, ahol a Neumann Henrietta fogadott bennünket.