Örül, hogy idén is megrendezésre került a rendezvény?
Az a kifejezés, hogy megrendezésre kerül, az a mi iskolánkra nem igazán jó kifejezés, mert ezeket mindig valakik megcsinálják. Idén is megcsináltuk a diákokkal a Neumann-versenyt, és úgy gondolom, nagyon nagy baj lenne egy ilyen nagy hagyományú rendezvényt abbahagyni, bárhogyan hozza a sors és körülmények. Ha már megkaptuk ezt a lehetőséget, tartozunk ennyivel a fiataloknak, diákoknak, hogy mindig lesznek felnőttek a gimnáziumban, akik ezt megrendezik. Már 31 évet megélt a verseny, remélem még legalább 30-at fog.

11. alkalom. Mit szól hozzá, hogy 2015-ben is létrejött a verseny, és ennyi érdeklődő van?

Van egy hagyományos szervezési rend: amikor ti még nyári szüneten vagytok, eltervezzük, hogy körülbelül mit fogunk csinálni a tanévben. Ennek része, hogy alakul egy Neumann Team. Ebben a Teamben benne van a DÖK segítő pedagógusa és a DÖK elnök is, és Péter Miklós tanár úr vezeti. Van egy projektterv, hogy mikor mit kell csinálni, és ebben mindenkinek megvan a szerepe. És mindig nagyon izgulok, hogy nem lesz érdeklődő, és hogy vannak rajtunk kívül is versenyek, és hogy legyenek olyan cégek, akik bennünket támogatnak. Nem csak az a lényeg, hogy ez egy verseny legyen, hanem hogy a diákok, akik idejönnek, és a mi diákjaink, azok tanuljanak egymástól: szemléletmódot, nyelvet, barátkozzanak. Ez a verseny ezért is van.
Azért is örülök, hogy mienk ez a verseny, mert van egy pedagógiai elvünk, miszerint minden diák tehetséges valamiben. Ha nincs esélye magát kipróbálni, akkor ezt nem fogja tudni felismerni, vagy ha mégis, nem időben. Vannak olyan tulajdonságok, amik nem feltétlenül derülnek ki iskolai környezetben, mondjuk egy matekórán, hanem például, ha valaki szervezésben tehetséges, akkor a Neumann-versenyen tud kibontakozni. Az a lényeg, hogy az I. Béla Gimnázium diákjai rátaláljanak a tehetségükre.

Mennyit kell készülni erre a versenyre?
Amit a megnyitón mondtam, hogy három hete lázban élek, ez nem teljesen igaz, mert már három hónapja pánikban élek, hogy tudok e támogatókat szerezni. Az én feladatom az, hogy a verseny motorja legyek. Az, aki mindig mondja, hogy „Na, emberek, fogjunk össze!”. Ezt Péter Miklós tanár úrral együtt kezdjük. Mindketten szeretünk önállóan dolgozni, de kiegészítjük egymást, és cseréljük az információkat.
Ezt csináljuk már hetek óta, 8-17-ig dolgozunk, majd 17-21-ig „Neumannozunk”. Amikor eljön a megnyitó ideje, akkor az ember már nem készül rá, hiszen már ebben él. Tegnap este fél tízkor beszéltük meg a tanár úrral a megnyitó részleteit, és ekkor készült el Kovács Győző barátunk megemlékezésére szánt film is.

Szombaton, mikor az egészet lezárják, akkor milyen érzéssel tölti el Önt?
Örülünk a diákok örömének. És csak egyszerűen csináljuk, hiszen ez természetes számunkra. Szombaton, amikor mindenki elmegy, akkor sóhajtunk egyet, hogy de jó volt, és utána sóhajtunk még egyet, hogy még be kellene mindent fejezni. Mire mindenről beszámolunk, az összes támogatónak elküldjük… És mindent szépen le kell zárni. De mindig jó érzéssel zárjuk. Nagyon fáradtan, de nagyon jó érzéssel.
A díjkiosztó előtt mindenki nagyon feszült, ilyenkor a békebíró az én szerepem.

A végén büszke a diákönkormányzat munkájára és a pedagógus kollégákra?
Ha nem lennék az, akkor már nem hiszem, hogy még igazgató lennék. A Neumann-versenyből mindenki kiveszi a részét, majdnem az összes pedagógusunk figyelemmel kíséri, vagy esetleg segít ebben. Azonban szeretném, ha egyre többen segítenék a Neumann-verseny lebonyolítását.