Fighting games. Miért is játszunk velük? Mi van bennük, ami megfogja az embereket? Most elmondom a személyes tapasztalataimat, és hogy miért is imádom ezt a műfajt.
Először is, miért játszunk velük, vagy miért akarják ezt a gamerek profi szinten űzni. Ez változó személyenként, jómagam például nem szerettem ezeket a játékokat annyira. Jók voltak, de nem tudtak semmivel megfogni. Majd amikor elmentem az Otherworld élménytáborba és beszéltem a MAVIK-esekkel (Magyar Virtuális Küzdösport Egyesület), és játszottam, egyre jobban kezdet érdekelni a műfaj. A szervezők sokat segítettek abban, hogy jobban megértsem a játékokat és a bennük rejlő potenciált. Majd amikor elérkezett a tábor utolsó napja, és mentem hazafelé, eldöntöttem, hogy jobban beleásom magam a műfajba, és jobb akartam lenni az akkori önmagamnál. Röviden azon vagyok, hogy jobb legyek mindig a tegnapi eredményemnél. Engem ez vezet a kompetitív oldalára a stílusnak. Hiszen tagadhatatlanul a multiplayer nyújtja a legnagyobb szórakozászt, mert lehet, hogy levertél egy botot, de az igazi ellenfelek azok húsvérből vannak. Másnak ugyanezt vagy hasonló motivációt ad, hogy másokat múlhasson felül. A sima arcade módot úgy lehet felfogni, mint egy edzőszobát az emberi ellenfeleid pedig ”az éles teszt”. Viszont ez nem csak puszta gyakorlat kérdése. Ahogy azt a fent említett MAVIK-esektől tanultam. Nem attól nyersz, hogy tudsz helyezkedni vagy kombózni hanem az, hogy az ellenfelednek ki tudod-e ismerni a mozgását és ennek megfelelően egy más féle játékstílussal kontrázni, és ez a legnagyobb erénye ezeknek a játékoknak, hogy megtanítanak, arra miképpen játszd ki az ellenfeled, és hogy milyen módon tudsz egy stratégiát kidolgozni az ellenfeled ellen és nem csak arra mi módon kellet beadni a mozdulatot.
Most arról lesz szó, hogy kiknek nem való ez a stílus. Leginkább azoknak, akik nem akarják beismerni, hogy vannak hibáik és ezért azokat nem javítják ki, azok itt fognak ki fogásokat találni, amivel érvelni fogják a rossz teljesítményüket. Viszont akik észreveszik, a saját hibáikat, és adnak időt, hogy kijavítsák azokat nem csak a virtuális, de a való világban is sokkal sikeresebbek lesznek.
Élményeim szerint a fighting gamek igazán kitűnő játékok. A Tekken hozta meg a kedvem a genrehoz, de az óta olyan játékokhoz volt szerencsém, mint a Dead or Alive, Mortal Kombat, Injustice, Street Fighter, Blazblue, Marvel vs Capcom 3 és Guilty Gear. A felsoroltak közül a Tekken, MvC3 és a GG-ben vagyok a legjobb, viszont a többiben sem vagyok rossz.
A stílust sok minden miatt kedvelem, bár ami legjobban behúzott, azok a karakterek.
Közülük is egy valaki miatt kezdtem el, aki nem más, mint Jin Kazama a Tekken szériából. A harmadik rész óta ő a kedvencem. Emlékszem oviban neki akartam beöltözni farsangon sajnos túl macerás volt a ruhája, ezért nem volt rá lehetőségem. De minden játékban megvan a kedvencem. Baiken, Makoto, Ed, Mileena és még sokan mások. Sok mindent köszönhetek még ennek a műfajnak, köztük sok barátomat, az élményt, amit adnak, amikor sikerül legyőzni egy nehéz ellenfelet, a történet, amit a karakterekkel mesél el, és a kéz szem koordinációban is segítet.
Viszont amit még köszönhetek azok az edzőpartnereim hiszen itt úgy, mint a sportban életre szóló barátságokat köthetünk, és egyben riválisokat is szerezhetünk ha azonos szinten vagytok, mert mindig lesz valaki aki többet nyer, vagy esetleg jobb nálad ezzel ösztönözve arra hogy jobb legyél, és az a érzés hogy ott ültök egymás mellet és harcoltok az egy plusz élményt ad és segít megtanítani tisztelni az ellenfelet és, hogy azt az érzetet kelti hogy nem kell izgulni, játszunk egy jót és nyerjen a jobbik. EZ az, amit én annyira tisztelek a műfajban, és ezért játszok vele.
Összegezve a harcjátékok egy nagy műfaj, ahol mindenki megtalálhatja a kedvencét. Nagyon jó szórakozás kicsiknek és nagyoknak egyaránt, azonban előbbieknek inkább csak az arcade módot javasolnám gyakorlásként, és akinek ez a verekedős játékok felkeltette az érdeklődést azok ellátogathatnak azokhoz az emberekkel, akik megismertették velem a téma mélységeit.
