A 2017-es Művészeti bemutató nagyszerű hangulatban telt, igazi tehetségekkel a színpadon.
Kilencediktől a végzősökig, verstől animációig mindenki tálalt mindenféle produkciót. Iskolánk színjátszó kara vicces színdarabot adott elő a Béla életéről, voltak iskolásaink által megírt költemények, zongoristák, latin vagy éppen modern táncosok, és egy animációt is láthattunk, aminek igen komoly témája volt.
Csak a számomra legtetszetősebb fellépőket emelném ki:
Kezdeném a számomra legmeghatóbb és egyben legszebb előadással, Szép Evelin éneklésével. Ezt a pár percet nem csak a gyönyörű énekhang és tehetség tette lenyűgözővé, hanem a közönség, ergo mi, Bélások is. Az első dal hallgatása közben történt meg a „csoda”. A dal közepe táján elkezdtek szépen lassan felemelkedni a telefonok és gyertyaként funkcionálva kezdtek el ritmusra, egyszerre mozogni. Szépen lassan mindenki becsatlakozott és a végére egy nagyon megható fényforrásként lengettük a telefonokat. Nagy szép volt. Ott éreztem igazán, hogy ez egy igazi közösség.
Következő kiemelkedő tehetségünk Faluközi Petra volt. Gyönyörűen megírt verseit Monostori Roland adta elő a színpadon. Érezni lehetett, hogy műveinek szíve van, a szavalás pedig nagyon szép volt.
Harmadik, akit kiemelnék nem más, mint Sebestyén Dorka és Ferencz Attila latin tánca volt. Kellemeset csalódtam. Tudtam, hogy Dorka régóta és jól táncol, azon az estén pedig gyakorlatilag rá lehetett volna húzni a profi szót. Hibátlan volt.
Utolsó, magasan kiemelkedő fellépőnk Lakatos Dóra volt. Karinthy Frigyes: Nem mondhatom el senkinek c. versét szavalta el. Alapvetően egy szavalásban semmi extra nincs, szépen van hangsúlyozva, jó a tagolás, hanglejtés, de itt gyakorlatilag leesett az én, és körülöttem ülők álla. Ilyen beleéléssel és odaadással még soha nem hallottam verset mondani. Gyakorlatilag már vége volt, Dóra meghajolt és csak annyit tudtam mondani, hogy „ez zseniális”.
Tehát összegezve, ők voltak a számomra legkiemelkedőbb alakok a csütörtöki estén. Hozzátenném, hogy mindenkit tehetségesnek lehetett nevezni, látszott rajtuk, hogy sokat készültek. Már az is nagy becsület, hogy ki mertek állni egy ekkora színpadra pár száz ember elé. Én személy szerint nem biztos, hogy képes lennék erre. Ha egy mondatba kéne foglaljam a művészeti bemutatót, akkor azt mondanám, hogy le vagyok nyűgözve, mennyi tehetséges ember jár ebbe a kis iskolába.
